Síkesztyű
Nagyon figyeljünk oda a síkesztyű kiválasztásánál! Az olcsó húsnak itt majdnem mindig híg a leve! Az olcsó kesztyűk 2-3 hét síelés után tönkremennek.  A jó kesztyű készülhet bőrből, valamint a síruháknál említett anyagokból, viszont miden anyagnak erősítve kell lennie. A legjobb anyag erre a már sok helyen jól bevált kevlar, amely ha nem is teljesen kopásálló, de sokáig óvja kesztyűnket a sérüléstől. A kesztyű mindig ugyanott rongálódik meg: a varrás mentén kifoszlik, így pillanatok alatt használhatatlanná válik, valamint a bot markolatával érintkező rész kikopik. A kevlart a teljes fogófelületre varrják, olyan helyekre, ahol tenyerünk aktívan érintkezik a bottal, vagy a húzós felvonó rúdjával. A még komolyabb kesztyűknél az ujjakat is beburkolják, ezáltal hasonlóan néznek ki, mint a snowboardos kesztyűk. Ilyeneket használnak a freeride-os síelők, mostoha körülmények között sokat segít rajtuk. De egyre több carver is ilyen kesztyűt használ, mivel tenyerüket sokszor leteszik a hóba, az éles hókristályok a hagyományos kesztyűt gyorsan tönkretennék. Ezeknek a kesztyűknek fontos kiegészítése a megnyújtott "bebújó" szár, mely a kabátra húzva összehúzható, vagy tépőzárazható, ezáltal hermetikusan elzárja a csuklónkat a hidegtől, hótól. Bélésként szinte kizárólag a jól bevált Thinsulate bélést alkalmazzák, komoly kivitel esetén plusz belső kesztyű is lehet.