A hagyományos sízés és szánkózás, mint elsőként megjelenő télisportok elég sokáig uralták a havas lejtőket, azonban az extrém- és szabadidősportok rohamos fejlődésével egyre többen kezdtek el azon dolgozni, hogy kedvenc tevékenységüket "átültessék" a havas lejtőkre és így télen is űzhessék azokat. A recept alapja nagyon egyszerű: "vízen siklás és kerekeken gördülés helyett havon siklás". A legelső sport, amely nem a havon "született", a hullámlovaglásból és a gördeszkából vegyített, azóta a sízés népszerűségét elérő snowboard volt, azonban napjainkban évről évre jelennek meg új sporteszközök a havon, az alábbi cikk ezeket az új, vagy régebbi, de eddig nem túl ismert sportokat mutatja be röviden.

Monosí (monoski)
A már a snowboard megjelenése előtt elkezdett fejlődni, de a snowboard megjelenése szinte teljesen visszaszorította ezt a különleges téli sportot. A léc, mint a neve is mutatja "mono", azaz egy darabból áll akár egy snowboard, ezzel azonban minden hasonlóság meg is szűnik a két deszka között. A hódeszkával ellentétben itt nem keresztben állunk a lécen, hanem ugyanúgy, mint egy lesikló sín - tehát hosszában. A kötések egymás mellett helyezkednek el és teljesen hagyományosak ugyanúgy, mint a síbakancs. A monosí felépítése a sílécekével egyezik, csak egy kicsit masszívabb szerkezet, mert a talpunk alatt az igénybevétel koncentráltan jelentkezik. A monosízésről bővebb információt a hazai monosí barátok honlapján - www.monosi.hu - olvashatunk.

Monosí

Mono-sí (sí-bob) - a mozgássérültek téli sportja
Magyarországon a mozgássérültek téli sportjáról gyakorlatilag alig vagy egyáltalán nem lehet hallani, pedig a hó szerelmesei számára is vannak sportolási, sőt versenyzési lehetőségek. Ezek egyike a mono-sí vagy más néven a sí-bob. Ezzel a szerkezettel teljes mértékben utánozható, átélhető a sízés minden élménye korlátok és kompromisszumok nélkül. A mono-sí speciális ülőalkalmatosságot egy rugós-hidraulikus áttéten keresztül rögzítettek normál kötéssel ellátott síhez találékony szakemberek, amivel megteremtették a lábukat használni nem tudó sérültek síelési lehetőségét. Ez a szerkezet helyettesíti és egyesíti  a síbakancsot, a lábszárat a térdet és a combot. Ezáltal a sízés technikája megegyezik a hagyományos sízéssel. A mono-sível a lábukat bármilyen oknál fogva használni nem tudó emberek számára teremt téli sportolási és versenyzési lehetőséget. A mono-sí használható húzó- és ülőszékes lifthez egyaránt. Így gyakorlatilag bárhol, bármilyen pálya megközelíthető és használható a mozgáskorlátozott sízők számára. >> Bővebb info a mozgássérültek sízési lehetőségeiről

Mozgássérült mono-sível

Bigfoot
Egyike a már nagyobb múltra visszatekintő sporteszközöknek. A Tirol tartománybeli Kneissl sílécgyár még a nyolcvanas évek végén dobta piacra, a legendák szerint az észak-amerikai erdőkben bolyongó jetiről elkeresztelt "bigfoot" (nagyláb) nevű sporteszközt. A bigfoot tulajdonképpen egy mindössze 40-60 cm-es nagyon rövid rádiuszú széles síléc, amelynek dizájnja a jeti lábfejét mintázza. Erre szereltek egy egyszerű kötésemelőt, amelybe bármilyen méretű síbakancsra könnyen ráállítható egyszerű patentzáras kötést építettek. Az eszköz nagy sikert aratott és azóta is kapható.

Kneissl Bigfoot

Hókorcsolya - snowblade
A carving megjelenése után a bigfoot-ot mintának véve kezdték el gyártani az azonos méretű, de már keskenyebb, rövid rádiuszú, elöl hátul felhajtott végű síléceket, amelyeknek gyűjtőnévként a "snowblade", azaz hókorcsolya nevet adták. Ezekkel az eszközök leginkább kezelt pályákon, funparkokban használatosak, rövidségük miatt játszi könnyedséggel lehet velük kanyarodni, különböző trükköket, ugrásokat bemutatni (akár hátramenetben is). Rövid hosszuk és kis talpfelületük miatt kezeletlen pályán, vagy buckák között meglehetősen nehézkes a használatuk, nagyobb odafigyelést igényel a hosszanti egyensúly megtartása, mivel a síléccel ellentétben a hókorcsolyával nem nehéz orra, vagy hanyatt esni, ezen kívül az él rövidsége miatt az ívtartásuk is elmarad a sílécekétől. Az egyszerű patent kötés nem rendelkezik biztonsági funkciókkal, azaz nem old le esésnél, mivel a rövid hossz miatt nem jönnek létre olyan csavaró erők, mint a síléccel való bukásnál. Előnyként kell megemlíteni, hogy az eszközt nem csak a hegyek között használhatjuk, kis mérete és súlya miatt könnyen vihető, így akár a lakóhelyünkhöz közeli szánkózó dombon, töltésoldalon is kialakíthatjuk a saját kis "fun-parkunkat", ha elég vastag a hó.

Snowblade

Snow-kite
A windsurf és a sárkányeregetés keresztezéséből keletkező kite-t vegyítették a sível és a snowboarddal. A sport lényege, hogy a nyáron is használatos sárkányszerű felfújható kite ernyőt a síző, vagy snowboardos a biztonsági hevederrel a derekához erősíti, illetve a kezével tartja, irányítja. Megfelelő szélerősség esetén nagy sebességet lehet vele elérni, kihasználva ezzel a hóval borított sík terepek előnyeit (pl. befagyott hóval fedett tavak). Ezt a sportot szintén nem csak a hegyek között lehet űzni, hanem bárhol, ahol kellő szél, hómennyiség és sík terület áll rendelkezésre.

Snow kite

Hórafting - snowrafting
Miért éppen a raftingosok érezték volna úgy, hogy télen pihenni hagyják sporteszközeiket? Ez az új őrület szinte semmi sporteszköz átalakítást nem igényelt, csak bepattan a rafting csónak személyzete a csónakba, és máris száguld lefelé a lejtőn, az evezőkkel pedig még irányítani is lehet a rendkívül jól sikló csónakot. Természetesen ezt a sportot csakis sípályán kívül, akadálymentes, nem túl meredek, kellő kifutással rendelkező lejtőn lehet űzni, megfelelően képzett vezetővel. Sok sícentrumban épített pályán lehet hóraftingolni, így a csónakot a pálya megemelt szélei irányítják, a bent ülőknek csak arra kell ügyelni, hogy ki ne essenek a csónakból. Volt olyan próbálkozás is, hogy a komplett szörfdeszkát vitorlástól rászerelték két sílécre, ez a próbálkozás azonban nem vált be.

Snowrafting

Airboard
A legújabb szánkófajta, gyökerei leginkább a traktorgumibelsőn való lesikláshoz vezethetőek vissza, bár ez utóbbi számos halálesetet okozott rendkívül nagy sebességnek, teljes irányíthatatlanságának és az emberi vakmerőségnek köszönhetően. Az airboard levegővel felfújt mintegy másfél méter átmérőjű, fél méter magasságú korong, amely ellenálló, jól csúszó anyagból készül. A tetején kapaszkodók segítik a fentmaradást a nagyobb buckák utáni akár több méteres repülés során (és a lejtő tetejére háton való felcipelést), az alján található hosszanti barázdák irányban tartják az airboardot a havon, a használó pedig a testsúlya jobbra-balra helyezésével némileg irányítani is tudja azt. Természetesen a használat körülményeire itt is igazak a hóraftingnál leírtak.

Airboard

Snowskate - snow-deck (hó-gördeszka)
A gördeszkában alkalmazott trükköket csak részben lehet alkalmazni a snowboardon, hiszen a gördeszkánál nincsen rögzítve a láb. Természetesen a megoldás itt is gyorsan megszületett, ráadásul mindjárt jó pár verzióban. Mindegyik eszköz tökéletesen használható a funparkban, félcsőben, ugratóknál és korlátoknál. A gördeszkások a begyakorolt trükköket szinte ugyanabban a formában tudják kivitelezni velük, ahogyan a gördeszkával. Ezek az eszközök kiválóan használhatók akár városon belül is, hóval borított lépcsökön, kisebb lejtőkön.  legegyszerűbb eszköz gördeszka méretű, de az eleje és a hátulja félkörívben fel van hajlítva, az alján hosszanti rovátkák segítik az iránytartást. Kicsit bonyolultabb megoldás, amikor a klasszikus gördeszka lap aljára hosszában változó rádiuszú rovátkákat helyeztek egy kidomborodó talpfelületen, így a snowskate ahogyan a gördeszka is, a bedöntéstől függően egyre kisebb rádiuszon kanyarodik. A következő verzió, amikor a gördeszka lap aljára távtartókkal egy keskenyebb, a deszkánál némileg rövidebb csúszótalpat szerelnek.A legbonyolultabb és egyben legújabb fejlesztés során a gördeszka lap alá négy "mini sílécet" rögzítettek a kerekek helyére, rugalmas felfüggesztéssel.

Snowskate

Snow-tubing
Az airboard-hoz hasonlóan ez az eszköz is a felfújt traktorgumibelsőből ered, viszont sokkal jobban hasonlít rá, a gyerekek nagy kedvence. Előbb az élményfürdőkben és csúszdaparkokban jelent meg a nyári megfelelője. Előre kialakított pályán az "amerikai fánk" alakú eszköz közepébe ülve lehet lecsúszni. Az eszköz teljesen irányíthatatlan, csúszás közben hossztengelye körül is képes pörögni, csak a fentmaradásra kell koncentrálni, a pálya megemelt hófalai végzik az irányítást. A pálya tetejére szintén az eszközön ülve, a rögzített vontatózsinórt a havon futó felvonókábelre akasztva lehet visszajutni.

Snow-tubing

Hóbicikli (snow-bike)
Természetesen a hegyikerékpárosok sem maradtak ki kedvenc sportjuk téliesítéséből, bár a megrögzött rajongók már régóta tekernek hóban is, de a forgó alkatrészek könnyen telerakódnak hóval, a fékek hatásfoka drasztikusan csökken, a gumik nem tapadnak és a kerék, felületénél fogva belesüllyed a hóba, ezért a havas lejtőkön való lesiklásra nem igazán alkalmas a hagyományos kerékpár. A megoldást az jelentette, hogy rövid sítalpakat rögzítettek a fixált kerekek alá, majd később a kerekeket, láncot, váltót, féke elhagyva egy átalakított kerékpárvázra szereltek hátul fix, elöl pedig kormányozható csúszótalpakat, az első csúszótalpat napjainkban már teleszkópokra rögzítik, hogy a "kerékpáros" könnyebben nyeregben tudjon maradni a bukkanókon is. Kormányozni leginkább bedőléssel és némi kormányzással lehet ezt a fura szerzetet. Könnyítésképpen a "kerékpáros" lábára nagyon rövid, 20-30 cm-es sítalpakat rögzítenek (amelyeket általában régi sílécek elejének lefűrészelésével állítanak elő).

Snowbike

Ski-fox
Meglehetősen ritka, csak a legvakmerőbbeknek javasolt lesiklási módszer, itt egy kényelmes szék ülőfelületét, támláját és karfáját rögzítik egy félkörívben meghajlított rugalmas lapon keresztül egy sílécre, így a használó a lesiklás irányába, lábbal előre száguldhat lefelé, a lábhoz a hóbiciklihez hasonlóan itt is sítalp darabokat rögzítenek. Kanyarodni csak bedőléssel lehet.

Ski-fox