Mi is az a carving?
Mindenekelőtt tisztázzuk az angol szó jelentését. A szó szerinti fordítás: karcolat, vésés, véset. A szó már önmagában is jól hangzik, de jobb kifejezést nem is találhattak volna ki erre a technikai ágra, hiszen a hó "vésése" a legfontosabb része, bizonyos értelemben.
A carving a kilencvenes évek közepén jelent meg a síelés világában, mint extrém irányzat. Napjainkra a már több mint tíz éves hagyománnyal rendelkező technika kinőtte az "irányzat" jelzőt és lassan elfeledteti a klasszikus sílécek korszakát. Kialakulását a snowboard robbanásszerű elterjedése segítette elő, a fiatalok körében a konzervatívnak, maradinak tartott sízés egyre inkább veszített a népszerűségéből a snowboard javára. >> Tovább a cikk folytatásához |
 |
Az alábbi táblázatban a hagyományos és carving léc közötti legfontosabb különbségeket foglaltuk össze.
Jellemzők |
HAGYOMÁNYOS LÉC |
CARVING LÉC |
Síléc oldalának rádiusza |
40 m körül |
8-20 m (versenylécek: 30-35 m) |
Gyártott típusok |
L (kezdő) A (haladó) S (sportos) gyermeklécek "big-foot" |
Allround Fun Cross Freeride Racing Twintip Snowblade Women Junior gyermeklécek |
Gyártás ideje |
Utoljára az 1997/1998-as szezonban gyártottak hagyományos lécet |
1994-ben jelentek meg az első carving sílécek a piacon (Kneissl ERGO, Elan SCX) |
Gyártott méretek (felnőtt) |
160-220 cm |
140-180 cm |
Testmagassághoz viszonyított ajánlott síléc-hossz |
Tudásszinttől függően +10/+20cm |
Általános ajánlás: -20 cm (kivéve: versenyzők) |
Kanyarodás |
A síléc hátulját kifaroltatva a lécet elforgatva sebességvesztéssel |
A sílécet oldalra döntésétől függően egyre kisebb rádiuszon fordulás oldalcsúszás, sebességvesztés nélkül |
Egyenessiklás |
A nagy rádiusz miatt kiválóan csúszik egyenesen nagy sebességnél is |
Minél kisebb a rádiusz, annál több figyelmet és korrekciót igényel a síléc nagy sebességnél való egyenesben tartása (talponcsúszás) |
A piacot leginkább meghatározó gyártók |
Atomic, Fischer, Kneissl, Kastle, Rossignol |
Atomic, Salomon, Rossignol, Fischer |
A snowboard sokkal gyorsabban és könnyebben tanulható volt, valamint jóval kevésbé balesetveszélyesnek lett kikiáltva. A snowboard hozta magával a gördeszkás és hullámlovas életérzést, divatot és kultúrát. A fejlődésben megrekedt síipar már nem tudott olyan forradalmi újításokat felvonultatni szezonról szezonra, mint a fejlődő snowboard irányzat, így az eladási mutatók is vészesen kezdtek esni. Ekkor egyszerre három sílécgyártó kezdett el dolgozni a sífelszerelés és a sítechnika alapvető megreformálásán.
Ez a három cég az osztrák Kneissl, a szlovén Elan és az amerikai K2 volt. A fejlesztés irányvonala egyértelmű volt, ki kellett deríteni mitől olyan látványos és vonzó a snowboard és hogyan lehetne az előnyös tulajdonságait a síléceknél is alkalmazni? A megoldás kulcsa a síléc hosszában, talpfelületének nagyságában és oldalívének (telemark ív) sugarában rejlett. A tervezőmérnököknek csupán annyit kellett tenniük, hogy megszélesítették a síléceket a farnál és a csőrnél, ezzel a síléc fordulási rádiuszát drasztikusan lerövidítették az addig megszokotthoz képest (20-25 méterre). A megrövidített rádiusznak köszönhetően a sílécekkel sokkal egyszerűbbé vált az élen kanyarodás, oldalcsúszás, farolás nélkül lehetett kanyarodni anélkül, hogy a síelő veszített volna a sebességéből, sőt a kanyarban tovább lehetett gyorsítani. Ezzel a tulajdonságával a síelés nyújtotta élmény és mozgás sokkal élvezetesebb lett, a snowboardhoz való hasonlósága miatt. Hagyományos síléccel csak a nagyon technikás sízők tudtak oldalcsúszás nélkül az élen csúszva kanyarodni, nem beszélve az ehhez szükséges hajmeresztő sebességről.
A carving sok vihart váltott ki, amikor megjelent a piacon, sok a piacot alapvetően meghatározó gyártó csak legyintett és mulandó hóbortnak titulálta az irányzatot, azonban a vásárlók nagy érdeklődéssel reagáltak, a carving lécek hamar bebizonyították piacképességüket. További lökést adott a fejlődésnek, amikor a nemzetközi sí szövetség (FIS) elfogadta a fejlesztést, ettől fogva főleg a szlalom versenyszámokban képtelenség volt felvenni a versenyt hagyományos felszereléssel a carving lécet használókkal. Ezek a sikerek tovább lendítették a piacon a carving lécek eladásait, amíg 1994-ben csak elvétve lehetett carving léccel találkozni, addig 1998-ra az összes gyártó kizárólag carving léceket gyártott. Az eladások az egekbe szöktek, a sípiac fellendült, mivel a világ síelő társadalma pár szezon alatt megszabadult a hagyományos lécektől és carvingot vett.
Azóta a carving lécek is egyfajta evolúción estek át, maguk mögött hagyva a kezdeti jellemzőket. Az első carvingok csupán annyiban különböztek a hagyományos lécektől, hogy a farnál és a csőrnél szélesebbek voltak, de ekkor még a hagyományos lécválasztási elv volt a jellemző: "minél jobban síelsz, annál hosszabb léc kell". A léceket, ahogyan addig is megszokott volt, három kategóriába sorolták: L/A/S, L (learn): kezdőknek, testmagasság +5 cm, A (allround) haladóknak, testmagasság +10 cm, S (Sport) sportos sízőknek, testmagasság +15/+20 cm. Ebben az időben akár 200 cm-es carving sílécet is lehetett kapni, a rádiusz pedig általában 18-22 m volt. A sílécek hosszát illető ajánlás ma már a "testmagasság -20 cm" szintre csökkent, lévén, hogy a talpfelület a módosított oldalív miatt egyébként is megnőtt, valamint a sílécekre az élen kanyarodáskor ható torziós erők miatt hosszirányban merevebb léceket kellett gyártani, ezt is könnyebb biztosítani a rövidebb léchossznál. Továbbá ha egy kötésnél átlagos szélességű talppal rendelkező kétméteres sílécet szeretnénk, amelynek 10 méteres a rádiusza, akkor könnyen elképzelhetjük, hogy ez a síléc a faránál és a csőrénél majdnem snowboard szélességű kellene hogy legyen, két ilyennel pedig igencsak nehéz lenne síelni.
Természetes velejárója a síléc hosszcsökkenésének az is, hogy minél rövidebb a léc, annál könnyebben irányítható, forgatható. A hossz csökkenésével együtt a sílécek rádiusza is csökkent, ma már 10 méter alatti rádiusszal rendelkező sílécek is kaphatóak, a felső határ, pedig általában 15-20 méter, a kínált sílécek magassága 140-180 centiméterre tehető. Amíg a hagyományos lécek idejében csupán három-négy modellel jelentkeztek a gyártók évente, ma már nem ritka a 30-40 léctípust kínáló gyártó sem. Ezt a nagy darabszámot az tette lehetővé, hogy a síléceket felhasználási területüktől függően csoportosították. A következőkben a napjainkban jellemző főbb síléctípusok és jellemzőik kerülnek felsorolásra.
1. Allround Carving Kezdőknek valamint a kezdőnél már kicsit jobb tudásszintű sízők számára készült sílécek, általában 15-20 méteres rádiusszal, ezek a lécek könnyű felépítésűek, hogy az első lépéseket a lehető legkevesebb erőfeszítéssel el lehessen sajátítani, ezek a lécek könnyű felépítésük miatt a nagyobb sebességtartományban már instabillá válhatnak, de nem is száguldozásra lettek kitalálva, természetesen az allround kategórián belül is eltérő keménységű sílécválasztékot vonultat fel a legtöbb gyártó.
2. Fun és Cross Carving Ezek már haladó sízőknek szánt keményebb, stabilabb sílécek 12-16 méteres rádiusszal, ezekkel a lécekkel már végrehajtható a klasszikus "fekvő fordulat", amellyel a carving technikát leginkább reklámozni szokták, tehát a léc stabilan csúszik nagy sebességnél is adott íven az élén, miközben a centrifugális erő nagysága lehetővé tesz, hogy a síző nagyon kis szögben dőljön be a pályához viszonyítva, miközben a kezével akár a havat is súrolhatja. A cross-carve lécek is egyre népszerűbbek, a trendet a salomon "találta fel", egy versenysorozat elindításával (crossmax tour), amelynek során a motokrossz és boardercross versenyekhez hasonlóan több síelő indul azonos pályán, amely éles döntött kanyarokkal, ugratókkal és egyéb nehezítésekkel van tűzdelve, a leggyorsabb síző nyer, amennyiben meg tudja előzni a többieket a sokszor test-test elleni küzdelemben. Ezek a lécek felépítésüket tekintve megegyeznek a funcarverekkel, viszont a dizájn mindig ezeknél a léceknél a legfeltűnőbb.
3. Freeride Carving A freeride léceket kifejezettem a kezeletlen sípályákhoz, pályán kívüli mélyhósízéshez fejlesztették, a leglényegesebb eltérés ezeknél a többi léchez képest, hogy a síléc talpa a kötés alatt szélesebb a megszokottnál, ahogyan a farnál és a csőrnél is, ezt a felépítést a szaknyelv "mid fat"-nek nevezi, ezáltal a 15-20 méteres rádiusz mellett a talpfelület területe jóval nagyobb, mint például egy azonos rádiuszú funcarvernek. Ezáltal a síző súlya nagyobb területen oszlik el, kisebb súly jut egységnyi talpfelületre, aminek köszönhetően a léc kevésbé süllyed el a mély hóban, természetesen ezek a lécek a kezelt sípályákon is tökéletesen használhatóak.
4. Race Carving A versenyzők síléceinek "hétköznapi" változatai, ezek a legkeményebb sílécek a piacon, két kategória létezik: - SL, SC (szlalom), ezek a kapható legkisebb rádiuszú sílécek (r<10m), nagyon kemények, komoly technikai tudás és erőnlét kell ahhoz, hogy kihasználhassuk ezeknek a síléceknek az igazi képességeit. - GS, RC (lesiklás), ezek a lécek annyiban térnek el az előző kategóriától, hogy itt a rádiusz nagyobb (15-25m).
5. Twintip Az elnevezés onnan adódik, hogy a síléc eleje és vége is fel van hajtva, megkönnyítve ez által a hátrafelé siklást. Ezekkel a lécekkel leggyakrabban a fun-parkokban és a félcsövekben, ugratókon találkozhatunk, ugrásokra, levegőben bemutatott trükkökre tervezték őket, meglehetősen kemény lécek 15 méter körüli rádiusszal, a fő különbség a többi kategóriához képest, hogy itt a testmagasság -30/40 cm léchossz az irányadó.
6. Snowblade Érdekes módon ennek a napjainkban egyre divatosabbá váló "hókorcsolya" irányzatnak az első képviselői még a carving piacralépése előtt megjelentek a piacon, a Kneissl gyár legendás "big foot"-ja révén. Ezeknél a "léceknél" a legkisebb a hossz, 40-60 centiméteresek mindössze, a többi léchez képest ezeken eleve található egy nagyon egyszerű kötés, amely patentzár alapon működik és nem tud leoldani a lábról esésnél sem (mivel itt a kis léchossz miatt elhanyagolható a csavarodásos sérülés) Ezeknek a léceknek 5-8 méteres a rádiuszuk, nagyon könnyű velük fordulni, természetesen a kis hossznak és az egyszerű felépítésnek hátrányai is vannak: a rövid él miatt nagyon hosszú farolásra van szükség a megálláshoz, a kis talpfelület miatt kezeletlen pályán, vagy pályán kívül gyakorlatilag használhatatlan az eszköz, rövidsége miatt nagyon instabil és nem túl gyors.
7. Women, Junior (team) A síipar fejlődésének köszönhetően a gyártók ma már a teljes modellpalettájukat kínálják speciálisan hölgyek részére fejlesztett verzióban is, ezeket a léceket a hölgyek sízés közbeni mozgásának (amely eltér a férfi sízőéktől) elemzése segítségével tervezik és természetesen hölgyek által hölgyeknek készített tetszető dizájnnal látják el. Ugyanezek igazak a gyerekek számára fejlesztett sílécekre is.
Végül pedig még pár gyakorlati tudnivaló a carvinggal kapcsolatban:
- Gyakran nevezik tévesen a hagyományos síléceket "egyenes oldalú", "párhuzamos oldalú" sílécnek, az alpesi lécek oldalai sohasem párhuzamosak, a kezdetektől fogva íveltek (telemark ív), csak nem olyan jelentős mértékben, mint a carvingnál, a hagyományos lécek sugara körülbelül 30-35m. Csak a síugró sílécek élei párhuzamosak, a sífutó léceknek van nem számottevő oldalíveltsége, mivel ezeknél nem követelmény a fordulékonyág.
- A carving lécek megjelenése után sokat hangoztatott vélemény volt, hogy ezekkel a lécekkel nem lehet buckás pályán síelni, ez nem igaz, megfelelő tudásszint mellett a carving léccel könnyebben legyőzhetőek a buckák. A dolog érdekessége az is, hogy míg a hagyományos lécek voltak többségben a sípályák lankásabb részei is hamar kibuckásodtak, mivel a hagyományos technikában a kanyarodásnál a síléc oldalt is csúszik (farol) és kupacokba rendezi a havat. Mivel általában mindenki ugyanott fordult, ahol a többiek (senki nem akart a keletkező buckára rámenni) a buckák egyre csak nőttek. Manapság, mivel a pályákon 99%-ban carving léccel csúsznak, csak a meredekebb szakaszok buckásodnak (itt a carving léccel is muszály farolni, hogy csökkentsük a sebességet), a lankásabb szakaszokon szinte mindenki az élen igyekszik kanyarodni, oldalcsúszás nélkül, így itt nem keletkeznek buckák, csak félköríves "vésés"nyomok figyelhetőek meg a pályán.
- Gyakran látható jelenség, hogy a carvingolók mellőzik a síbot használatát, természetesen lehet síbot nélkül is csúszni (hagyományos léccel is lehetett), ilyenkor még precízebben kell a súlypontunkat helyeznünk, hogy megfelelő egyensúlyban maradjunk az élen kanyarodás közben, a technikás, meredekebb lejtők legyőzéséhez továbbra is szükséges a síbot. Sok kezdő egyébként nem azért hanyagolja a síbot használatát, mert nem igényelné, hanem azért, mert a húzóliften gondot okoz neki a síbotok kézbentartása.
- Szinte az összes lécen található kötésemelő (platni), ez azért szükséges, mert a nagyobb fokú lécdöntésnél az emelő nékül leérhet a bakancs oldala a hóra, ami tehermentesíti a síléc élét és az kicsúszik az fordulási ívből (ez pedig eséssel végződik általában).
- Akik esetleg most gondolkodnak azon, hogy hagyományos léceiket carvinra cseréljék, de dilemmáik vannak, azok megnyugodhatnak, a hagyományos technikát ugyanúgy lehet alkalmazni carving léccel való sízéskor is, tehát nem igaz, hogy carving léccel csak íven kanyarodva lehet csúszni, az összes hagyományos technikára jellemző tehermentesítés kivitelezhető rajta.
|